Természetszellemek
Fraternitas Mercurii Hermetis
Természetszellemek
A természet birodalmához és a négy elemhez számítanak, és sem az emberiséghez, sem az emberi monád fejlettségi köréhez. Jóllehet a fejlődési alapjuk a Földhöz kötődik, de ez csak átjáróként szükséges további evolúciójukhoz és semmiképpen sem magával az emberiséggel való kapcsolat lehetőségére.
A természeti szellemeket a következő csoportokra osztják:
- Szalamander – Tűz elem,
- Sellők és undinék – Víz elem,
- Tündérek és elfek – Levegőelem,
- Gnómok és koboldok – Föld elem.
A négy elem lényei a legtöbb esetben elutasítóak az emberiséggel szemben. Egy tudatosan jó gondolatsugárzás minden dolgok előtt a földszellemeket vonzza, kik a fajtájukban az emberekkel még a legbarátságosabb szándékkal vannak. A tűz-, a levegő- és a vízszellemek viselkedését erősen befolyásolja környezetük beállítottsága.
Dévák
A keresztény egyház angyalai, melyeket a titkos tanokban dévának neveznek, magasan fejlett lényiségek, akik már nem tartoznak az asztrálsíkhoz. De mégis lehetnek olyanok, akik alacsonyabb rezgésűek, hogy ezáltal egy meghatározott célt és feladatot teljesíthessenek. Ezeket a jelenéseket „kama-dévának” (az asztrálfény angyalának) nevezik.
A zürichi szellemi páholy könyve: „Amit tőlünk várnak” nagyon szép bevezetéssel szolgál az asztrálszféra angyalainak cselekedeteibe és módszereibe.
A küszöb őre
Minden okkult képzés célja az érzéken túli képességek és az egó kikristályosítása mellett a tudatfeletti és a tudatalatti összeolvasztása vagy ezoterikusan kifejezve, a saját védőszellemünkkel való egyesülés.
Ez a folyamat, ami fő alkotórészét képezi a mágikusan működő titkos páholyok beavatási szertartásainak, az emberi lelki tevékenység egyik legérdekesebb folyamata. A saját énjének erejével való konfrontációnál megismerhetjük az eddigi személyiséget hamisítatlanul és szépítés nélkül, egy soha meg nem ismerhető keménységben és tökéletlenségben. Az ember átélheti földi maradványainak megtekintését, ami konfrontáció a küszöb őrével.
Ez az őr – az emberek normális esetben haláluk órájában találkoznak velük először - a saját énünk démona, aki megmutatja elmúlt életeink hibáit, a karmát és a felhalmozódott bűnöket. A küszöb őre már születéstől fogva, az ember bölcsőjétől készen áll, és megtestesíti a hiányosságot és a bűnt, amit az ember az inkarnációjából új létébe hozott.
A gyermekek gyakran ennek az őrnek az árnyéktükröződését élik át és olykor az éjszakai félelemtől szenvednek, amikor sikoltva riadnak fel és azt hiszik, hogy egy hatalmas hullám árasztja el, egy üvegbúra fullasztja vagy egy rémalak támadta meg őket. Ennek a szakadéknak a torka először évek múlva záródik be és a kapuja akkor nyílik meg újra, amikor az ember haldoklik.
A küszöb őrzője előtt – akitől a haldoklónak rettegnie kell –, néhány ember életének egy meghatározott idejében már állt előtte. Mert gyakorló misztikusok és mágusok jöttek időnként hozzá, hogy döntésre tudjanak jutni. Amikor dönteniük kell, akkor vajon nem maradnak-e ösztöneik és szükségleteik rabszolgái és a megnyilvánulásainak múlandó látszatakaratának alávetettje marad továbbra is, vagy a belső értékre, egójának halhatatlan szikrájára fog-e eszmélni.
Ez a fejlődés és szellemi átváltozás mégis akkor áll elő egy embernél, amikor már eléggé erőssé válik ahhoz, hogy a küszöb őrének ellenállását megtörje. Egy felszínes ember nem léphet az őr, a megtestesült karma elé, mivel ezt még sötét lélekrészével azonosíthatja, hogy ezt egyáltalán fel tudja ismerni.
Josef Dürr érdekes művében, a Démonomágia – Az alvilág kulcsa felettébb behatóan leírta a küszöb őrével való konfrontációjának a folyamatát, úgyhogy az elkövetkezendőkben tőle idézünk: (Hermit Könyvkiadó megjelentette)
