Jósa János Székely őstörténelmünk kérdései és „A nemes székely nemzet képe”

Attila népe és a székelyek is skithák voltak (fekete nép).Ennek bizonyítására a hagyományon kívül egymagában elégséges volna Priscus, akinek feljegyzése szerint Attila lakomáján »odas scythicas canebant.« De II. Theodosius követségi üzenetében előforduló eme kifejezés is: »Attila elődei, a skitha királyok, mindig megelégedtek...« stb. Perdöntő továbbá Jornaindes ama feljegyzése, hogy a hunok »in proprias sedes remearumt« (t. i. Kis-Scythiába). A Székelyföldön pedig több nyoma van a skitha emlékeknek. Ezzel szemben az avarokról nincs egyetlen egy adat sem arra nézve, hogy a fekete scithákhoz tartoztak volna, ellenkezőleg számos adat és tanúbizonyság szól amellett, hogy az avarok a fehér népek (milyenek a germánok, szakák) közül valók.

Ennélfogva az avarok még »összekötő csapat népként« sem szerepelhetnek a hún történelemben, bár érdemük elvitathatatlan: közreműködtek Hunnia fenntartásában a római-frank birodalom elleni küzdelmiek során. Továbbá Menander a sirmiumi táborozás leírásánál a hunt idegen népként állítja be Baján szövetségében, aki maga is úgy tünteti fel a dolgot, hogy a húntámadás előtte idegen és nem az ő akaratából történt, mikor a kutigurok sikerén felbuzdulva követeket küldött Konstantinápolyba. Ezek a kutigurok pedig hunok (székelyek) voltak, ami kétségtelen és semmiféle »mesteri« tudománnyal le nem tagadható. »Bajanus missit dena millia Cutrigorum, qui dicebantur Hunni...« Ez az adat is cáfolat arra, hogy a hunok (székelyek) az avaroknak akár közvetlen, akár közvetett utódai lennének.