Győrffy István Nagykunsági krónika

Az iskolában úgy tanultuk, hogy «mikor a tatárok feldúlták Kunországot, Kuthen kun király negyvenezer családból álló népével Magyarországra menekült, s IV. Béla királyunk letelepítette őket az Alföld termékeny rónaságára, ahol ezen kunok ivadékai a Nagy- és Kiskunságon ma is élnek. »

            Mikor érettebb ésszel visszagondoltam ezen szavakra, önkénytelenül eszembe jutott: hogy  lehetett annyira lakatlan «az Alföld termékeny rónasága», hogy negyvenezer családot még mindig el tudott rajta IV. Béla helyezni? Sokáig nem tudtam e kérdésre feleletet adni.

            Egyszer valami régi térképek kerültek a kezembe, melyek a Nagykunságot és környékét mint valami tengert mutatták be. Imitt-amott szigeteket, szárazulatokat mutattak a mappák, de az egyes községek határai nagyobbrészt víz alatt állottak. Kezembe került egy 1699-ben készült határleírás, melyből kiderült, hogy náddal, sással, gyékénnyel felvert rétség volt ez az egész táj, s a német leíró szerint: «A lakosok csak csolnakkal tudtak egyik helyről a másikra járni. »