ezoterikus-irasok

              A rózsakeresztesek nyomai

                          az építészet tárgyai között

A híres oxfordi rózsakeresztes Thomas Vaughan – akit korábban már említettünk –, és aki 1650-ben publikált egy könyvet, ami a rózsakeresztesek néhány rejtélyét taglalja, a következőket írja. Műve, aminek címe: Anthroposophia Teomagica egy kiegészítő értekezést is tartalmaz Anima Magica Abscondita címmel. Az összevont kötet 26-27. oldaláról idézünk most.

„Ami a növények hamvait illeti, habár gyengébb külső elemeiket elemészti a tűz hevessége, világuk nem pusztítható el, csak megüvegesíthető. Ennek az anyagnak az összeolvadását és áttetszőségét a vegyület állandó páratartalma vagyis magnedve okozza. Ez a nedvesség annyira ellenáll a tűz dühének, hogy lehetetlen legyőzni. ’In hac Aquâ – mondta a tudós Severinus –, Rosa latet in Hieme’. Ez a két alapelv egymástól soha nem választható el, minthogy a természet saját felbomlásától nem messze folytatódik.

            Mítosz Luciferről

Nyilvánvalóan e mítosz legrégebbi fennmaradt formáját Sacharról, a Hajnal istenéről szóló kánaáni legenda őrzi, aki a nagy Anyaistennő méhéből vagy „poklából” született. Sachar, éppen úgy, mint Lucifer, Esthajnalcsillag volt, az utolsó fény, amely dacolt a felkelő nap fényével. Megpróbálta elfoglalni a fény naptrónusát, de leverték és kiűzték a mennyekből. Ezt a történetet Kr. e. 7. században jegyezték fel, és öt évszázaddal később eredeti mintaként jó szolgálatot tesz a zsidó írnokoknak, akik kölcsönveszik és Ézsaiás próféta szájába adják. Az érdekesség kedvéért hasonlítsuk össze a két változatot:

            Mi a mantra?

Az alkalmazott mantramisztika általánosan a hangok, a szótagok, a szavak, a mondatok mágikus használata a meditációs mondókákig, imákig, formulákig és könyörgésekig. Egy szélesre tárt keret.

Peryt Shou szerint a mantrapraxis iskola egyik alapgondolata, hogy a man jelentése gondolat, a mantráé beszéd. Így a mantra egy gondolatformula a szellem és az akaraterő képzésére. Minél rövidebb, velősebb a megfogalmazás, annál jobb. A rúnahangnál rövidebb alig képzelhető el.

Govinda és Heinrich Zimmer véleménye ugyanaz. A man-t (= gondolat) a latin mens-szel és a görög menus-szal rokonítja. Egyesíti a szerszámot jelentő tra szótagot a mantra szóvá, így lesz „a gondolat szerszáma egy dolog, ami egy gondolatképet hoz létre”.

            Görög kereszt

Négy ága egyforma hosszúságú. Általában a legegyszerűbb szimbólumok közé tartozik. Ősidők óta arra használják, hogy különféle dolgokat képviseljen.

          Piromantika a tűzzel való jóslás

Piromantika a tűzzel való jóslás vagy jelek, melyek a lángokból szállnak felfelé vagy hozzájuk kötődnek. A geomantika jóslás vonalakkal és figurákkal, amit eredetileg szórt földből egy síkfelületen képeznek, de később különböző, válogatás nélkül szétosztott pontokkal a papíron, melyből egy mintát olvasott ki. Néhány geomanta a legbiztosabb módnak tekintette a jósláshoz oly módon, ahogy a por vagy temetőföld esik, ha a temetésen a koporsófedélre dobják.

            Nectanebus a mágus

Az egyik leghíresebb mágus Nectanebus király volt, az utolsó benszülött uralkodó, melynek szellemidézése és mestersége az asztrológiában, mindenfajta jóslásban, a prófétaságban, a szerelmi- és gyűlöletitalok főzésének, továbbá a sorsvetésben az ősi világban nem volt jobb nála. Kr. e. 358 körül uralkodott. A hagyomány szerint, mikor Egyiptomot invázió fenyegette, nem küldött ki katonákat, hogy az ellenséget visszaverhesse, hanem egy bizonyos titkos szobába vagy egy kápolnába vonult vissza, és feltöltött egy tálat, ami ott állt, Nílusvízzel. Majd viaszból és fából elkészítette az ellenség hajóinak és katonáinak a modelljét, és a saját flottájának és tengerészeinek is. Ezeket vízbe helyezte; flottája az egyik oldalon, az ellenségé a másikon. Majd rátette varázsköpenyét, és fogta ébenfa botját. Kimondta a hatalom szavát, és elemi erőket kényszerített sok jellel és pecsétekkel a segítségére.

              Szimbólumok

Az egységgel, vagy yoni-val együttes, vagy a nélküli hármasság, vagy linga pogány szimbólumait tartalmazza.

Az 1. ábrán egy az ókori építészetben, stb. gyakran előforduló szimbólumot találunk. A hímnemű és nőnemű elemeket, az oszlopot és a félholdat ábrázolja.

A 2. ábrán az állítólag a Delphi-i jósda kapuján díszelgő misztikus betűket láthatjuk. Egyesek szerint a két betű azt jelenti „ő [hímnemű] vagy ő [nőnemű] van”, mások a hármasság és az egység szimbólumának vélik őket. Amennyiben ez igaz, akkor az oszlop egy igen szokatlan forma a yoni-ra. Egy találékony barátom az egyenesen álló részt egy „hasítéknak” tartja, ezzel azonban nem tudok feltétel nélkül egyetérteni, mert az 1. ábrán az oszlop nem tekinthető nyílásnak.

A 3. ábra egy Moor Hindu Pantheon-jában található hindu szektai jel, és egy a hímnemű és a nőnemű egységét jelzők közül.

           Bevezetés: Mi az ezotéria?

Az «ezotéria» egy fogalom, mely megosztja a nyilvánosságot. Az egyik oldalon az ezotéria hívei állnak, kik gyakran kritikátlanok, és tudatlanul a történelmi fejlődésvonal irányában mindent befogadnak, amit ezoterikus könyvjelzővel illetnek, így olykor szégyenkezve az ezotéria ellenfelei is alig érdeklődnek ennek a témának a történelmi dimenziói iránt. Tekintettel egy ilyen vitára sürgősen szükséges elkezdeni egyszer tisztázni az ezotéria kultúrtörténeti vázlatát, hogy voltaképpen mit is értünk alatta. Mert mi köze lehet, így kérdezhetnénk, a teafaolajnak az ezotériához? Vagy a Zen-meditációnak a menedzserhez? Vagy a medencealj tornának a nőkhöz? Vagy «Celestine jóslatának»? Vagy «egy útiránynak a csodákban»? Vagy a hindu víziókeresésnek a Feketeerdőben? – Minden megnevezett jelszó változó nehézségi pontokkal egy szilárd alkotórészt képez az ezoterikus szakkönyvkereskedések kínálatában, mégis alapjában véve kevés közösséggel az ezotériához .¹

          Tarot szimbolizmusa

Ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk a Tarot-val szükséges, hogy megértsük a Kabbala és az Alkímia alapvető ideáit. Mivel valóban sok magyarázatot adnak a Tarot-val kapcsolatban, ezért összefoglaljuk a Hermetikus Tudományok – a Kabbala, az Alkímia, az Asztrológia és a Mágia tanait, különböző felosztásaikkal együtt. Ezeket a tudományokat Hermész Trismegisztosznak tulajdonítják, mely valójában egy rendszert képvisel, mely széleskörű, mély pszichológiai kutatásban vizsgálja az ember természetét az érzékfeletti világgal (Isten) való kapcsolatában, valamint az érzékelhető világgal (a látható, fizikai világ) való kapcsolatában. A héber ábécé betűi, és a Kabbala különféle allegóriái, a fémek nevei, az alkímiában használt savak és sók, az asztrológia csillagképei és bolygói, a mágia jó és gonosz szellemei – mindez csupán fátyol mögé rejtette az igazságot a beavatatlanok előtt.

 

            A Smaragdtábla eredete és a

                       hermetikus irodalom

Az úgynevezett hermetikus irodalom ismerői között, melyek általában gnózissal vannak összekötve, nincs egységes nézet a hermetikus irodalom létezéséről. Általában a Smaragdtáblát nem sorolják ide, ámbár a szövege és az úgynevezett hermetikus irodalom tartalma között többféle affinitás (rokonság, hasonlóság) bizonyítható. A közös tartalom, a hermetika nincs egységesen körülhatárolva. R. Reitzenstein (1904) először mondta ki azt a meggyőződését, hogy a hermetikus doktrínák Egyiptomból származnak. Azt jelentette ki 1926-ban, hogy a hermetika inkább iráni eredetű. Ennek ellenére Th. Zielinszki (1905) azt állította, hogy a hermetikus irodalom görög eredetű. Ezt próbálta bizonyítani J. Kroll (1914), aki a hermetizmus és a görög filozófia lényeges hasonlóságát kereste. A hermetizmus eredete, úgy ahogyan a hermetikus művek őrzik – általában az úgynevezett Corpus Hermeticum-ban van összegyűjtve, illetve a legfontosabb részében a Poimandresz-ben – vitatható. A legrégibb görög, azaz a görögül írt szövegeket (Zoszimosz és a többi) Egyiptomban letelepedett görögök írták, akik egyszerűsítve reprodukálhatták az ó-egyiptomi ezotéria eszméit.