Ezoterikus írások

             A szövetségről

A boszorkány és az ördög szövetségének általános mítosza került megörökítésre a festményeken és metszeteken századokon keresztül, mindmáig. A félelem a boszorkányok mágiájától és titokzatosságától tovább tart. A középkorban azt tartották, hogy a boszorkánynak nincs reménye az ördöggel kötött szerződésből kimenekülni, mivel a pártfogásért cserébe nem fogja elmulasztani, hogy eljöjjön és a lelkét kérje fizetség gyanánt. Ezek a hiedelmek dominálnak a középkori ikonográfián is, amely gyakran ábrázolja a boszorkányokat és mágusokat, amint együtt lovagolnak a kecskén vagy az ördögöket, akik éppen elviszik a boszorkányokat. A Sötétség Hercegét gyakran ábrázolják fekete lovon ülve, amelyik mindig balra vágtázik, szintén baljós momentumként.

                  A színek jelentése az ősi Egyiptomban

A „szín” szó egyidejűleg leírta valamely tárgy vagy élőlény lényegét. A színes kifejezésmód mindig az ábrázolt személy tulajdonságaira vonatkozott. Ekképp a klasszikus egyiptomi művészetben a férfitesteket telt barnaszínnel ábrázolták, míg a nőkhöz a világosabb, sárgás árnyalatú színek tartoztak. A férfiakat csak akkor ábrázolták narancssárga színnel, amikor az öregségüket és aggkori gyengeségüket tüntették fel.

          Amun és Aker ősistenségek

Amun isten esetében, akit emberi alakban illusztráltak, inkább egy absztrakt ősistenről van szó. Gyakran a szélfújásra asszociált és általánosságban az ő nevének jelentése „Elrejtőzött”. Amunet feleségével eredeti isteni párt alkottak. A termékenység istenének nyilvánvaló alakjában a báránnyal kapcsolatban emlegették. De neki szent állatként a liba és a kígyó adatott meg.

              A perzsák tűz-teozófiája

A tűz-filozófusok (Philosophi per ignem) egy fanatikus filozófusokból álló szekta volt, akik a 16. század környékén jelentek meg. Európa majd’ minden országában felbukkantak. Azt vallották, hogy a természet dolgainak benső lényegét csupán a tűz próbálkozó erőfeszítései ismerhetik meg, amiket kémiai folyamatok irányítanak. A teozófusok ahhoz is ragaszkodtak, hogy a józan emberi ész útmutatása veszélyes és álnok, általa nem érhető el haladás sem a tudásban, sem a vallásban; és minden létfontosságú – azaz természetfölötti – cél eléréséhez hiábavaló. Azt tanították, hogy az isteni és természetfölötti megvilágosodás az igazság elérésének egyetlen útja. A paracelsusiak elnevezése a kiváló orvos és vegyész, Paracelsus nevéből származott; e különleges szekta fő ékességének ugyanis ő számított. Angliában fő pártfogójuk és képviselőjük Robert Fludd tekinthető. Rivier francia, egy dán szerző Severinus, egy kiváló drezdai orvos, Kunrath, valamint Daniel Hoffmann, a helmstadti egyetem teológiaprofesszora sokat értekezett Paracelsusról és a rendszeréről.

A rajz egy gömb alakú fát mutat. Ugyanakkor a koronát még elkülönültebbnek látjuk. A grafikai jelenségeket nagyon gyakran több aspektus alatt vizsgáljuk és határozzuk meg, noha a lényeges jelenség domináns alakját tartalmazza. Grafológiai szempontból a korona középre záródik, magát az alakot árkádformájúra rajzolják, a bal és a jobb oldal egyensúlyban van, ez a monstrancia alakjának karaktere. A kisebb félkör gyümölcsöt jelent, ami a lombozat alól látszik ki.

A lombozat némileg lelapul, a törzs viszonylag plasztikus, és egyenes, a törzsfelszín függőlegesen csíkos. A talajvonal enyhén göröngyös, és ugyanakkor kirajzolódik a « táj ». Alul a koronán egy levágott ágdarab jobbra tart a törzsön.

            A kígyó

Kundalini az érzéki energia, de a mágikus teremtőerő szanszkrit jelképe is. Kundalini az ember ágyékában fekszik összecsavarodva. Ha a mélységben ébred fel, akkor szenvedéllyé válik vagy anyagot termékenyít, mulandó formákat teremt, ha azonban a neofita – okkult gyakorlataival – a hátgerinc létráján át felvezeti. Kundalinit az agyba, akkor a mágikus kígyó ereje ott szellemi  energiává, alkotóerővé válik. Ha a Kundalini megreked középen, az érzelmek asztrálbirodalmában, akkor veszedelmes fanatizmust gyújt fel, olthatatlan máglyát, amelynek lángjaiból romboló tűzlények születnek.

          Kozmikus közvetítők: bolygók,

                         számok és színek

Bolygók. Az égitestek, csillagok bolygók annál fontosabb szimbolikus szerepet játszottak, minél inkább szent jelleggel rendelkeztek, mint mindaz, ami az éghez kapcsolódik, és saját mozgásaik rendszeressége mindig felkeltette azon csillagászok figyelmét, akik egyben az első matematikusok is voltak.

A csillagok tulajdonképpen állandóan bizonyos tiszteletet élveznek, ha fontolóra vesszük azt a rokonszenvet, amellyel az emberek a jelenlegi stars-okat illetik. És az eredeti judaizmusban nemcsak egyetlen egy angyal virraszt az összes többi felett.

A sarkcsillag, amelyre az elsődleges mozgatóerő feladata hárul és körülötte forog az ég, csakhamar egy privilegizált pozíció szimbólumává vált. Kínában hozzá hasonlították a bölcseket, míg más hagyományokban az ég szege, a világ köldöke, szoláris pillér volt.

           Szabadkőműves mesterek és az

                  isteni bölcsesség fénye

          A hajó és Úrnőnk titkai

            Több mint hétszáz évig gótikus katedrálisok emelték fel hajóorraikat Európa szerte minden országban, felfedve üzenetüket, a Mester szavát, azt az örökséget, mely a megváltás edényeinek építői által maradt fenn számunkra. Néhány évvel ezelőtt a lélek katedrális kiemelkedő szakértője, Joris Karl Huysmans ezt írta: „Napjainkban nehéz méltányolnunk azok áhitatos munkásságát, akik el akarták érni az elképzelt építészeti benyomást. Továbbá, ezeket az épületeket azért hozták létre, hogy észrevehetővé tegyék azt, amit azóta elpusztítottak. Egy olyan látványosságban, mely nem maradt fenn. Kezdetben ezeket házak vették körül, melynek megjelenése beleillett a bazilika látványába: de napjainkban barakkok és börtönök veszik körül őket. De e helyett ezeket nem azért építették meg, hogy tereik felett kimagasló tornyokká váljanak.”. Huysmans eme feltevését az óta megerősítették a régészek is.

          Jeruzsálem és Prága – A mennyei vár

            Egy kör: vagy más néven Jeruzsálem, a mennyei vár. Jeruzsálem alakjai mind megfigyelhetőek Prága térképén: a valódi történelmin, ama terv alapján, melynél az utcák az új város déli részénél megépültek, és az ideálison is, mely köralakban van elrendezve, melynek középpontja a Szent Mihály templom, és ami keresztezi a Vysehrad területet, a Prága kastélyt, és a Szent Péter templomot a Porici utcán. A valódi Jeruzsálemmel kapcsolatban Wilhelm Lorenc ezt mondta: „Ha az új várost és Jeruzsálemet összehasonlítjuk a történelmi Jeruzsálemmel egy azonossági skálán, akkor a későbbi egy olyan területet foglal le, mely körülbelül a Wenceslas tértől a Szent Catharine-ig tart, és a Jecna utcán lévő kaputól addig a régi útig, ami Wenceslas utcát követi.

           A Gnosztikus Világ Áttekintése

               A Gnoszticizmus Rövid Összefoglalója

A GNOSZTICIZMUS AZ A TANÍTÁS, mely a Gnózison alapszik, a transzcendencia tudásán, mely a belsőből, az intuitív okokból származik. Habár a Gnoszticizmus így a személyes vallásos élményeken nyugszik, téves lenne minden ilyen élményt a Gnosztikus felismerésben bekövetkezett eredménynek tekinteni. Közelebb áll az igazsághoz az, mely szerint a Gnoszticizmus egyfajta specifikus vallásos élményt fejez ki, egy élményt, mely nem a teológia vagy a filozófia nyelvezetével van kölcsönhatásban, hanem e helyett közeli kapcsolatban áll a mítosz médiumával, és az által fejezi ki magát. Továbbá megfigyelhetjük azt, hogy a legtöbb Gnosztikus szentírás a mítoszok alakját veszi magára. A „mítosz” kifejezés itt nem azt jelenti, hogy „olyan történetek, amik nem igazak”, hanem inkább az igazsások eme mítoszokban testesülnek meg, mely különbözik a teológia dogmáitól, vagy a filozofikus kijelentésektől.

A következő összegzésben megkíséreljük a próza tokjába zárni azt, amit a Gnosztikus mítoszok kifejeznek megkülönböztethető verses és képi nyelvezetükkel.