Mit kerestek?

Mit kerestek? kiáltja a Hang; ti, akik törtettek, küzdötök, szenvedtek és örök-kielégítetlen sóvárgástól égtek: Pénzt? Vagyont? Hírnevet? Testi kényelmet? Igen, azt hiszitek, hogy ezek valamelyikét keresitek. De én azt mondom: nem. Amit ti szüntelenül, éjjel-nappal kerestek, az a Boldogság. A többi mind csak látszóan célja törekvésteknek, látszó jutalma csak küzdelmeiteknek. Szemetek előtt felvillanó, tűnő, csillogó varázsok ezek, amerre jártok-keltek. Lencsék, amiken keresztül a Boldogságot keresitek.

        Grimorium Verum és a belőle levezetett szövegek

Önálló fejezetet alkot a Grimorium verum és a belőle levezetett szövegek, mint pl. a fekete sárkány és egyéb verziók, az ún. Mózes VI. és VII. könyve. A Grimorium verum első kiadása az 1517-es keltezést viseli, ami valószínűleg nem felel meg a valóságnak. A szövegek keletkezését a 17. század végétől a 18. század végéig tartó időközbe kell helyeznünk, ám a szerzők által felhasznált források sokkal régebbiek lehetnek. 

    Pán természetisten evokációja

A Fraternitas Saturni archívumában volt néhány egyedülállónak számító feljegyzés a nagy Pánról, mivel csak keveset vagy semmit sem tudhattunk meg ezekről a szakirodalomból. 
Habár Pánt elsősorban a köztes lények idézésénél és egyéb természeti mágiánál hívják, de róla magáról csak keveset tudunk és szigilluma eddig sehol sem jelent meg.

     A gondolati lények mágikus létrehozása

A gondolati pszichogónák kísérleti létrehozása a mágikus gyakorlat kezdeti tudományágához tartozik és gyakran meglepő eredményeket mutat. Ilyen kísérleteket egyedül is lehet végezni, azonban a megfelelő médiumok felhasználásával nagyon jól variálhatóak.

A gyakorlati megvalósítás feltétele, hogy a mágus hipnózisban, testi mágnesességben, odpraktikákban, telepátiában és mágikus szimbólikában jártas legyen és tudjon is ezekkel dolgozni. 
 

   Meditáció a mágikus istennőről, Íziszről

Ez egyszerű meditáció Ízisz istennőről, aki a mennyek királynője és a mágikus művészetek patrónusa. Szánjanak egy órát erre a gyakorlatra! Egy csendes, nyugodt, világos szobára lesz szükségük, ahol egyedül lehetnek. Ne felejtsék el kikapcsolni a telefont, hogy ne zavarhassa meg önöket senki a meditáció közben. 
Keressenek egy tiszta terítőt az oltár leterítéséhez. A fehér a legalkalmasabb, de más színű is megfelel. A tisztaság nagyon fontos volt az ősi egyiptomiak számára ami a szellemi tevékenységre való felkészülés során még fontosabb volt.

    Lilith eredete

Erről a démoni lényről szóló első feljegyzések Mezopotámiában tűntek fel. A babilóniai mágusok három légi és szexuális démont különböztettek meg: a férfi Lilút és az ő két női ellenpárját, Lilith-et és Ardatlilít. A nevük a LIL tőből ered, amely a sumér nyelvben viharos szelet, a sémi nyelvekben pedig éjszakát jelent. Lilú a kietlen pusztaságokban és a nyitott vidékeken keltett félelmet, és különösen veszélyes volt a várandós nőkre és a kisgyermekre. Lilith az ő női ekvivalenseként nyilvánul meg, míg Ardatlilít, akit gyakran említenek a varázsszövegekben, normális szexuális tevékenységre képtelen boldogtalan menyasszonyként jelenik meg.

    A spiritizmus és a szellemjelenségek

Az ember vonzódása a természetfeletti és a megmagyarázhatatlan iránt egyidős az emberiséggel. A zsidók és a keresztények könyve, a könyvek könyve évszázadok óta foglalkozik a világ isteni teremtésével. De a pogány népek – a maiak sem – soha nem látták a Bibliát. Mégis építenek oltárokat, mutatnak be áldozatokat és fából faragott isteneikhez fohászkodnak. Attól, hogy ők egyszerűbb életet élnek, mint általában a civilizált népek, a szemüket még nyitva tartják a természet csodáira. S éppen ezért a pogányok sokkal hűebben őrzik vallási kultuszaikat, mint a keresztények. Az élet ajándékát a Föld minden népe magától értetődőnek tekinti, s fogadja el, s csak nagyon kevés, különleges adottsággal rendelkező ember gondolkodik el igazán ezen a dolgon. A halál borzalma viszont még a legkönnyelműbb ember szívét is megrázza, s sötét árnyként borul mindig minden örömteli pillanatra.

          A népi hiedelmek szerencse- és vészhozói

Tehetetlenül a könyörtelen természeti csapások közepette – kitéve szárazságnak, éhséget hozó forróságnak, kiszolgáltatva a farkasordítóan hideg pusztaságoknak, menekülve a rengő föld, a tomboló víz, a vad állatok elöl, az emberi alattomossággal, a balsorssal, a betegségekkel, fogyatékosságokkal sújtva, hatalmas viharok, fülsiketítően cikázó villámok tombolásának kitéve, az őserdő óriásait hasítva, a mennydörgés zúgásában, amely fenyegetően törik meg a sziklanyílásokban, a vihar tombolásában, áthatolhatatlan hullámhegyek emelkednek, csónakot és embert egyaránt eltűntető hullámhegyek – ezerféle veszély káoszában az ősember képzeletében a remegés és a félelem isteneket, szörnyetegeket és démonokat szült, felfoghatatlan, megérinthetetlen lényeket, vészterheseket, akiket talán le lehet csillapítani, vagy talán még ennél is többet lehet tenni: segítségüket lehet kérni. 

 

       Az alsóbb mágia és rítusai

A nagyszabású mágikus rítusok, a nekromantia és a halálvarázslat mellett számos összehasonlíthatatlanul jelentéktelenebb és vulgárisabb mágikus eljárások léteznek, amelyeket „alsó mágiának" neveznek. Ezek nem követelnek olyan sok tudást, kitartást és odaadást, mint a körülményes mágikus rituálék, de ugyanazokat a mágikus alapvetéseket követik. Itt nagyon gyakran arról van szó, hogy egy másik ember jóakaratát vagy szeretetét megnyerjék. 
 

            Hermetikus társaságok

Értekezésünk tárgya a hermetizmust ápoló, azaz a nyugati okkult ezoterizmust szolgáló néhány társaság lesz, amelyek eredete a legendás Hermész Triszmegisztosz (Thot egyiptomi isten görög elnevezése) írásaiban rejlik. A Hermész nevet tanításának nevéről kapta, ami szájhagyomány, majd különböző szerzők értekezéseiben terjedt el, később pedig Corpus Hermeticum néven jelent meg. Nyilvánvaló, hogy ezeket az írásokat nem egy szerző írta, jóllehet szellemükben egységesek, és Hermész közülük a leginkább legendás személy. A Hermésznek tulajdonított írásokból (összefoglaló néven a Corpus Hermeticumból) Eliphas Lévi, a XIX. századi nagy újító leginkább Minerva Mundi (Világ Baglya) írását értékelte nagyra,