Mágia

A kő egy molekuláris tevékenység állapotában lévő anyag. A növény testét szintén molekuláris tevékenység jellemzi, de sejttevékenység is, és ennek következtében növekedhet és elpusztulhat. Az éteri test összeköttetésben áll a sejtműködéssel, és lehetővé teszi az anyagi formák növekedését vagy csökkenését. Minden élő dolog rendelkezik egy éteri testtel, amely láthatatlan marad, kivéve a clairvoyant-víziók számára. Egyesek ezt úgy nevezik, hogy FINOM HAJSZÁLTEST, és nyilvánvaló okokból: ÉLETTEST.

Az ASZTRÁLIS szó a latin „aster" (csillag) szóból származik. Az asztrális a CSILLAGOS TEST, néha CSILLAGTEST-nek vagy MENNYEI TEST-nek nevezik. A asztrális test az, amely összeköti az élő teremtményeket a csillagos világgal, és lehetőséget ad nekik arra, hogy megtapasztalják az érzelmeket. Egy növény (amelynek van éteri teste) nem rendelkezik asztrális testtel; és ezért nincsenek érzelmei. Másrészről minden állatnak van éteri és asztrális teste is, ezért minden állatnak vannak érzelmei, mint például öröm, félelem, szeretet és harag. Az asztrális test egy eszköz, amelynek révén a teremtmények úgy tapasztalják meg a világot, mint „valami külső" dolgot, mint egy önmagától független entitást. Minden teremtménynek asztrális testtel van érzelmi élete, amely állandóan mozgásra ösztönzi őket (az angol nyelvben „motion" és „emotion" szavak azonos tőből származnak). Olykor az asztrális testet VÁGYTEST-nek nevezik. A vágy a világ szeretetéből fakad.
Az emberi létben van egy negyedik test, rendszerint EGO-nak hívják. Ez a megtestesülő elv, a folyamatos entitás, amely a fizikai testben él, amikor egy ilyen test rendelkezésre áll, és a szellemi világban, amikor egy test nem áll rendelkezésre. A szó a latinból származik, jelentése: „én". Ez az egyetlen test, amit csupán a birtoklójáról nevezhettek így el: nincs senki, aki őszintén egy másik egot nevezhetne „én"-nek. Az ember okkult modelljében az ego örökkévaló, a megtestesülő közeg, örökké vágyódik az élményre az anyagi síkon. A közönséges én, annak összes számtalan vágyával, reményével és félelmével, csupán az örökkévaló és bölcs ego halvány árnyéka. Minden időben egy ego rászánja magát, hogy leszáll a fizikai síkra, és megtestesül egy fizikai testben, el fogja felejteni, honnan jött (ez a szellemi birodalom), és ott marad belemerülve saját egoja valódi fenségességének afféle árnyék-álomszerű feledékenységébe. Csak a cselekedetek révén - a földdel egyesülve - gyűjthet az ego élményeket és fejlődhet. Egyes okkultisták EGYÉNISÉG-nek nevezik az egot, mások MEGTESTESÜLŐ ELV-nek.
Az ember ezen modellje rámutat, hogy a láthatatlan testek úgy ténykednek, akár egy lánc, amivel az ego megragadhatja a fizikai testet. A test az éteri által adományozott élet és az asztrális révén érzelmi élet. Az utóbbi megfelelően kifinomult ahhoz, hogy az ego benne lakjon. Amikor az ego különválik a testtől, a test álomba merül. Amikor az éteri különválik a testtől, a test meghal. A HALÁL csupán a fizikai elemek elkülönülése, amik visszatérnek a földre: ekkor az éteri és asztrális elemek visszaoldódnak az éteri és asztrális birodalmak szellemi tereibe.
Szinte valamennyi okkult rendszer kitart amellett, hogy az egon kívül vannak még inkább kifinomultabb szellemi testek. Ezek jelenleg szunnyadóban vannak, arra várva, hogy kifejlődjenek és feltáruljanak a távoli megtestesülésekben. A modern időkben csak a zsenikben vagy a beavatottakban alakultak ki, részben vagy teljes egészében, azokban a férfiakban és nőkben, akik rendkívül magas szellemi fejlődést értek el. A három felsőbb test neve a teozófia révén honosodott meg Nyugaton, ezek: Atma, Buddhi és Manasz.
ATMA a legfőbb emberi elv, és a fizikai testre gyakorolt tudatos hatásán keresztül fejlődik. Kevés ember alkalmas jelenleg az ilyesmire, vagy az ilyen jellegű fejlődésre.
BUDDHI-t olykor ÉLET-SZELLEM-nek nevezik, és az éteri testre gyakorolt tudatos hatásán keresztül fejlődik.
MANASZ a magas szintű gondolati energiákkal áll összeköttetésben, és az asztráltestre gyakorolt tudatos hatásán keresztül fejlődik.
A DÉMONOK ugyanolyan sokan vannak, mint az angyalok. A zsidó TALMUD azt mondja, hogy ha az emberi szem képes észlelni a démonokat, az embereket teljesen megsemmisíti a látvány, mert a démonok jóval többen vannak, mint mi. Habár a legtöbb okkultista azt mondja, hogy a szellemi rend rangsora, amely a mennyei Létezés láncában látható, teljesen hiányzik a kakofonikus KÁOSZ-ban és zűrzavarban, amely nem más, mint a POKOL, mások kitartottak amellett, hogy a pokol és a PURGATÓRIUM bizonyos elvek szerint alakult ki. A hatalmi rangsor a pokolban nem a magasabbrendű kifinomultságtól halad folyamatos szakaszokban a föld felé, mindamellett: lesüllyed a sötétségbe, egy sötét tűz iszonyától egy jéghideg tó hihetetlenül távoli mélységeibe.
A lét eme démonikus rendje a Mennyei Rend fordítottja, a fény sötét tükörképe. Amíg Isten a szellemi hierarchiák legtetején trónol, addig az Ördög a POKOLI HIERARCHIÁK legalján ólálkodik. A középpontban, az angyalok és a démonok között foglal helyet az ember. A rózsakeresztes képen az ember alsó testrészeit lángok nyalogatják. Ezek a pokol lángjaira emlékeztetnek, ahol a bukott angyalok arra vannak kárhoztatva, hogy itt időzzenek. A kép szándéka arra irányul, hogy emlékeztessen minket arra, hogy az emberiség tevékenyen kapcsolatba került ugyanúgy a démoni energiákkal, mint a magasabbrendű angyali energiákkal. Valóban lehetséges, hogy az okkult irodalom démonai a képzelet szülöttei, és arra találták ki őket, hogy megszemélyesítsék az ember alacsonyabbrendű természetének aspektusait – azokat az alantas ösztönöket, amelyeket az emberek képtelenek voltak beépíteni a személyiségükbe. Másrészt lehetséges, hogy az okkultistáknak igazuk van, és a démoni világ nem más, mint annak saját birodalma: a vad szenvedélyek, gyűlölködés és gonoszság világa, ahol a gyűlölet alkotja az érzelmek túlnyomó részét. Ezt a démoni világot olykor ALACSONYABBSZINTŰ ASZTRÁLIS-nak nevezik.
Jóllehet, a DÉMONOLÓGIA hagyományai kitartanak amellett, hogy a démonok trilliói, amelyek az alacsonyabbszintű asztrálisban élnek, szörnyen rondák, állatias az arcuk, szőrös a testük, karomban végződik a farkuk és hegyes a szarvuk, némely démont kiválasztottak abból a célból, hogy pontosabb leírást adjanak róluk.