Karl Koch Fa-teszt
A rajz egy gömb alakú fát mutat. Ugyanakkor a koronát még elkülönültebbnek látjuk. A grafikai jelenségeket nagyon gyakran több aspektus alatt vizsgáljuk és határozzuk meg, noha a lényeges jelenség domináns alakját tartalmazza. Grafológiai szempontból a korona középre záródik, magát az alakot árkádformájúra rajzolják, a bal és a jobb oldal egyensúlyban van, ez a monstrancia alakjának karaktere. A kisebb félkör gyümölcsöt jelent, ami a lombozat alól látszik ki.
A lombozat némileg lelapul, a törzs viszonylag plasztikus, és egyenes, a törzsfelszín függőlegesen csíkos. A talajvonal enyhén göröngyös, és ugyanakkor kirajzolódik a « táj ». Alul a koronán egy levágott ágdarab jobbra tart a törzsön.
A formaérzék, ami a rajzolónő sajátja, és az árkádalakban jut kifejezésre, gyakorlatilag rajztehetségként és dekoratív hajlamként jut kifejezésre. A lány egyedüli gyermek, és ugyanakkor már hosszú idő óta kíméletre szorlut. Ezen a talajon különösen jól dolgozta ki a rajzos jegyzetet. A korona alsó ágkezdeményében gyermeki vonás érzékelhető, ami visszamaradásnak tűnik, melyben a korona, monstranciaszerű alakja az aktivitás hiányára utal, és önmagában nyugszik. Az önábrázolás a legszebb módon fejeződik ki, és az alak örömével nemcsak a szépre való hajlam jelenik meg, hanem a szépnek lenni és a szépség birtoklása is. Már a gömbforma alapkarakterében benne van a gyermekien-naiv típus, az illúzióban és a mesében való tartózkodás, kifejezve a valóságtól való elszakadást, a látóképességet, a szemlélődés örömét, a kedélyesség és a kényelem szeretetének vágyát. A talajszintet hullámos vonallal húzza alá, ez az önábrázolás karakterének, és a hosszan csíkos törzsfelszínben megjelenő megfigyelő tehetség, az érzékeny fogékonyság és a reagibilitás. A vonalvezetés nyomáskülönbsége aláhúzza a szemléletességet, és ugyanakkor megmagyarázza a törzskontúr megszakadása, mely az érzékeny ingerlékenységre utal.
A rajzolt gyümölcs voltaképpen csak célzás, de jelentésében nagyon megfelel a tényeknek: érvényesülési vágy, az erőfeszítés gyengesége, a valóság rossz felmérése, a látszat valóságnak tekintése, türelmetlenség, gyerekesség, a gazdagság utáni vágy. Az álmodozó, elkényeztetett, gyerekes karakter így elegendő leírásnak tűnik. A fa koronájának hangsúlyosságában a szemlélődésre, és a visszahúzódásra való hajlamra való könnyed utalást találunk, és itt egészségügyi utalást is találunk. Az önábrázolás tagadása itt áll fenn. A lány ki akar tűnni, vagy a szépségével akar hatni, vagy inkább «lenni», mint törekedni szeretne. A lány a véletlennek köszönhetően szép is, és ha ezt az erényt felfedezi magában, akkor megérthetjük ezt az öncsodálatot. A szépség hangsúlyozásánál voltaképpen virágrajzokat várhatnánk. Egy másik tesztben, a TAT-nál, ezt az oldalt le is írták; ezt egy fantáziatanulmány egy adott témáról nagyszerűen kiegészíti: «Ezüstösen csillogó, virágillattal átitatott tavaszi éjjel. A lány az ablaknál állt, és kifelé hallgatózott az éjszakába. Kábítóan megemelkedett nála, az ablaknál a virágillat. A Hold rávetülő gyengéd fénye a lányt melankóliával töltötte el. Egyszerűen kicsalta őt az ágyból, és egy láthatatlan, de hatalmas erő az ablakhoz kényszerítette. A lány először éjszakai álomképnek tekintette, de az a valóság volt. Távoli vidékekről, és más emberekről álmodott. A lány hatalmas légvárakat épített, de hangtalanul visszazuhantak a feneketlen mélységbe.»
Olvassuk el a tanulmányt az önmegítélés szemszögéből a projekció szempontjából, így az alaphangulatot nagyszerűen érzékeltetve láthatjuk. A befolyásolhatóság még intenzívebben fejeződik ki, és nem emlékszerűen, de ezzel szemben az élő rajzon keresztül lehetséges; a virág az öncsodálat, a pillanatnyi, a kitűnni akarás, a szépnek lenni, a csinosítás kifejezője. A «kábító virágillat» majdnem kiemeli az illuzórikust, és az öntömjénezést: a lány még nem áll ellent a befolyásoknak, «kicsalja», egyenlővé teszi az álomképet és a valóságot, de a «hatalmas légvárak» hangtalanul a feneketlen mélységbe zuhannak.
A különböző teszteredmények összehasonlítása, ahogy az itt megmutatkozott, diagnosztikailag a lelet kiegészítését szolgálja; ugyanakkor a teszteljárás kölcsönösen kontrollálható. Ebben az esetben az egyik eredményt megerősíti a másik. Gyakorlatilag majd mindig fennáll a kérdés: Melyik teszt felel meg a legbiztonságosabban, és a legmegbízhatóbban, melyik a racionálisabb, és az időt spóroló, anélkül, hogy minőségi kompromisszumokat kellene tennünk? A megmutatott példában mindenesetre a diagnózis teszt nélkül is lehetséges lehetett, mert az anya mondta a lányáról: «Gőgös, és még nem tudja, hogy mit jelent az élet.»