Az újkori hagyomány őrzői
Az újkori hagyomány őrzői
Az Igazság, csakúgy mint a Fény és az Isten dicsőséges tradíciója mindig számtalan akadályon keresztül haladt végig a megkezdett úton. Adeptusai szinte mindig kénytelenek voltak alkalmazkodni a kor körülményeihez, hogy így őrizzék meg a tradíciókat és hogy elmenekülhessenek üldözőik elől. Az adeptusok Igaz tanítása nemcsak általuk terjedt, hanem azok révén is, akiktől e tradíciók a legtávolabb álltak – ők voltak a szkeptikusok és begyepesedett agyúak. Ezeket a mondatokat papagájként ismétlő, de nem értő és jelképet festő személyek voltak, akiknek elméje behatárolt vagy hihetetlenül silány volt, nos ők terjesztették az Igazság magvát, mely időről-időre megfogant és kicsirázott a kiválasztottak szívében. Kik tehát az Igazság Tradíciójának ellenségei?
Az ókorban ez előítéletnek, fanatizmusnak, babonának és a bitorlók erőszakának minősült; az igazság az adeptusok szertartásos öltözékében rejtőzött, ünnepségeken legendák és vallásos formában került kinyilvánításra, ezeknek ezoterikus jelentősége a mai napig nyilvánvaló.
A középkort, mely kínkeservesen eltűrte az inkvizíció igáját és a vallásháborúkat, azok idézték elő, akik nem olvasták a Szentírást, ezért az Adeptusok tradíciója másként terjedt. Ez a titkos testvériségekben terjedt, bárdok énekelték meg és az alkimisták jelképeiben rejtőzött; rejtjeles grafikákban és a templomok konstrukcióiban rejtőztek… Az új kor, ennek legnagyobb ellensége – a szélsőségesen anyagias, sikeréhes és szkeptikus kor – titkos társaságok létrejöttét idézi elő, melyek az igazság jelképét viselik magukon, ezt azonban az emberek nagy része nem jól értelmezi, időről-időre misztikus mozgalmak és „okkult divatok” születnek.
Az Igazság Adeptusai Örökéletű Törvényüket a Szent Grál legendájába helyezték, melyhez az oltárra klitorisz formájú kelyhet állítva hozzáigazodott a katolicizmus, majd megteremtődött a társadalomi osztály rendszere, amelyen belül az ember nincs tudatában jelképeivel és küldetésével.
Az Igazság Adeptusai hozták létre a szabadkőművesek jelképeit; ők építették fel „Salamon templomát” két oszlop köré – melyeket gyakran hermaforditikus arkantusszal fejeztek be; a két említett oszlop közét fénnyel világították be, fénnyel, mely annak világít, aki felfogja a sötétségben leledző életet… Az Igazság Adeptusai közvetlenül részt vettek a Új Eulis társaság templomainak létrehozásában – e klasszikus társaság múltjával és aktív szexuális mágiájának módszereivel alapította meg e szent helyeket. Megalakult a SES is, mely Egyiptom ősi hagyományát őrzi…
A törvény azok kezébe került, akik azzal visszaélnek; de a Vallásos Élet jelképeit évszázadokon át azok hordozták, akiknek filozófiája soha nem fogta fel e jelképek értelmét. – Ők csupán nevetséges figurái a Szerelem Szent Törvénye sakkjátékának… Annak a sakkjátszmának, melyben a Sátán Istennel, míg az anyag a szellemmel azért harcol, hogy melyikük jut hamarabb a Legmagasztosabb Küldetés Igazságához.
A magasztos társaság így él tovább és az idők folyamán újabb és újabb adeptusokat vonz magához; ők már értik a Törvény magvát, lelkiismeretesen rákényszerítik módszereiket a tudatlan tömegre. – Ők már nem azok, akik ujjukat szájukra tapasztják és csak színlelik az okkult titkokat, készségesen válaszolnak a kíváncsiskodók kérdéseire. – Ők már nem misztikusok, se nem mágusok, akik reklámcélokra használták fel „bölcsességüket” mind a nagyközönség előtt, mind pedig az értekezésekben..
Ők halk szavú, szerény, nyilvánosság elől menekülő munkások, olyan Adeptusok, akik a Fennkölt Testvériséghez tartoznak; ők tudják, hogy csak egyetlen törvény, de több ezer közös célhoz vezető individuális módszer létezik. Nem tévesztjük össze a Törvényt a receptekkel, és köreinkbe csak azokat fogadjuk be, akiknek szíve tiszta, lelke egyszerű és szemüket a Fény felé fordítják.