A templomosok és a gnoszticizmus közötti kapcsolat
A gnosztikus tanok egyik mellékágát a legjelentősebb egyiptomi gnosztikus, Baszileidész tanait követők képezték, akik voltaképpen ofiták voltak, és a második században bukkantak fel. Azt tanították, hogy a kezdetekben hét, a legkiválóbb természettel rendelkező létforma, vagyis eón létezett; ebben a trónra kerülés előtti hét kabbalista szellemet ismerhetjük fel. Ezen eónok közül az első kettő – név szerint Dyamis és Sophia, azaz a hatalom és a bölcsesség – nemzette a legfelső rend angyalait.
A gnosztikusok úgy tartották, hogy Krisztus tanításait még saját tanítványai sem értették meg teljesen; s ezért azt ígérte, hogy belátható időn belül egy még nagyobb apostolt, a vigasztalót küldi le, akinek az lesz majd a feladata, hogy az igazságot különválassza az álnokságtól. Ez a Vigasztaló jelent meg Manesben.
A Liechfield katedrális nyugati homlokzata a női és a férfi elemek egyesülésének pontosan ezt a mitikus gondolatát jeleníti meg a párhuzamos, egységes, kettős torony képében.
Az egyiptomi hieroglifák értelmezésére való igény nyilvánvaló, ahogy azt az egyiptológusok is állítják; az ember, ha szorgalma nem lankad, vágyait valószínűleg elérheti, azonban roppant kétséges, hogy nem járunk-e tévutakon ezzel kapcsolatban. A néhai Sir George Cornewall Lewis művében, a History of Ancient Astronomy-ban meggyőzően tárja elénk a hieroglifák értelmezésének feltételezett helyességét. Az egyiptológusok – legjelentősebb képviselői Champollion, Rawlinson, Dean Milman, Sir George Lewis (talán a legkiválóbb kritikus), Wilson professzor, Sir Gardner Wilkinson, Dr. Cureton, Dr. Hincks, M. Oppert, Mr. Fox Talbot – szerfölött terjedelmes, leleményes és kézenfekvő kutatásai és következtetései nem igazán feszegették ezt a talányt. A modern ember számára zavarba ejtőek maradnak ezek; s valószínű, hogy megtartják olvasatlan rejtélyüket mindaddig, amíg a piramisok kövei és a Szfinx emléke – már ha látható alakja nem – fennmarad. Úgy véljük, a modern elmélkedők nem rendelkeznek azzal megfelelő, titokzatos felfogóképességgel, amivel a hieroglifákban lakozó, reménytelen – a feltárást szánt szándékkel elkerülni látszó – titok megoldására bukkannának: a legsikeresebb olvasatok is valószínűleg csupán találgatások, amiket a már készen kapott hasonlóságokra és azonosságokra alapoznak.
A londoni Temple Church rengeteg olyan mitikus ábrát rejt, amit a rózsakeresztes vonatkozásokban is fellelhetünk. A hosszú templom boltíveiben, a számos helyen ismétlődő Beau-séant mellett heraldikai alakzatok sorjáznak: ezüst, egy kereszten vörös, az Agnus Dei, vagy a húsvéti bárány; arany, vörös, az Agnus Dei, a templom zászlaját lobogtatja jobb válla fölött, vagy egy vörös keresztes, háromrét bevágott lobogót; azúr, a nyújtott kereszt, élesen előtűnik a félhold ezüstből, felfelé álló szarvak, a kereszt mindkét oldalán, egy arany csillag.” Ez utóbbi alakzat Szűz Máriát jelképezi, és egy keresztet ábrázol, amint egy hajó (argha) árbocaként előtör egy mindkét végén hajlott félhold, vagyis navis biprora közepéből: azúr, átszőve estoile-vel, arany. A templomosok nagymesterének botja egy négyágú vagy négyszárnyú, hajlított, fehér alapon vörös kereszt. A nyolcágú buddhista kereszt szintén funkcionált templomos lobogóként is. A templom ívei bővelkedtek hullámos vagy tekervényes lángú estoile-kben, vagyis csillagokban. A Temple Church keleti végén lévő oltárán van egy nyújtott lábú arany flourie kereszt, hullámzó estolie-mezőben; jobbra a tízparancsolat, felette az A és Ω (alfa és omega) kezdőbetűk; balra pedig a Megváltó monogramjai: I C ּ X C; alatta az Úr imája. Az egész oltár női színekkel és jelképekkel van felvértezve, minthogy a Temple Church-t Szűz Máriának szentelték. A vörös alapon fehér Pegazus, a szárnyas ló a templomosok jelképe. A templomosok sírboltjai – melyeket a londoni templomban kör alakban rendeztek el – korai angliai román formájúak, a dos d’âne-vel. Tetejük háromszögletű, a hosszanti szegélydíszítés végigfut a templomok fenti végében lévő fej szájától, és a látszólag tudatosan csüggedt teremtmény szarvas koponyájától kiindulva. A felületen lévő fej a sír fedelének díszpontjában található. Ezeknek a templomos síroknak minden görbületében sok meglepő jelentéssel találkozhatunk, azonban roppant kimerítő lenne most mindegyikre tökéletes magyarázatot találnunk.
A püspökbot kampós vége a levéldíszből előbukkanó S.S. hullámzó kanyarulataira utal, s és Szűz Máriát jelképezi. Ez főképp William of Wykeham, a winchesteri St. Mary College alapítójának szobrán figyelhető meg: bal kezében az egyházi püspökbotot tartja, miközben jobb kezének két kinyújtott ujjával a szokásos áldást osztja. A bot a Szentlélek, vagyis a második személy pásztorbotja.
Lássunk most néhány eredeti gnosztikus talizmánt! Számos alakzatot és szimbólumot ismerhet majd fel az olvasó, melyek a londoni Temple Church-ből és a templomosok más országokban előforduló jelképeiből ismertek, és amiket a titokzatos hiedelmekkel – összefoglaló nevén a gnoszticizmussal – hoztak összefüggésbe.
