Emil Coué Egészség és önfegyelmezés

Coué Emil arca mosolyog reánk e képről úgy, ahogy barátságos, tipikus francia vágású, joviális arccal állott kis Kodak-gépem elé ez év nyarán, nancy-i kertecskéjének gyönyörű fenyőfái alatt. Kerestem a személyes megismerkedést vele, több okom volt reá; legfőbb ezek között, hogy a napilapok gyors röptű hírei útján, a világháborút követő években értesültem vele kapcsolatban olyasmiről, ami orvosi gyakorlatom mindennapi sokszoros tapasztalatai révén szilárd meg győződésemmé vált és ami mindazonáltal homlokegyenest ellenkezett a hazai egyetemeken tanított orvostudományi alap fel fogással. Ez az ,,újonnan felfedezett” alaptételem az volt, hogy a léleknek vagy mondjuk, a lelki tényezőknek olyan fontos a szerepük az ember életében, hogy azok nem csupán, mint azt eddig is elismerték, az ú.n. ,,működési” (,,funkcionális”) vagy mint népiesen mondani szokták, „idegességből” – és kiváltképpen ,,képzelődésből” – származó lelki bajokat, de ezen felül még a kétségtelenül „testi-” („organikus-”) alappal bíró elváltozásokat, testi betegségeket is befolyásolni képesek,

sőt mindig is befolyásolják! Midőn idehaza agyonhallgató elzárkózások, sőt éles személyi támadások voltak az ez irányú gyakorlati eredmények ,,ellenérvei”, kezdtem sorra venni az ausztriai és németországi idegorvosi klinikákat, ideggyógyintézeteket.